Az ördög szeret

Az ördög szeret.
Megkínál minden földi rosszal, és megforgat benne…
Megkínál minden földi jóval, és hamar elveszi…
Ez nem baj, hisz a z élet már csak ilyen.
Csak közben a lelked töri ketté, s a közömbösség napszítta repedezett fáradt homokjába dobja, ahol az utolsó cseppnyi emberi pozitív életérzést is úgy párologtatja ki belőle, hogy sok halállal pirított fényes ajkán a kéj vigyora terüljön szét szánalmas létemen…

Az ördög szeret.
Bemutat a szépségnek, és utána epekedteti szívemet…
Bemutat a másik felemnek, és távol tartja lényemtől…
Ez sem baj, mert az ember sorsa már csak ilyen.
De eközben láncra ver és hagyja, hogy kéjvágyam hangtalan ordítását csak én halljam, és ne csak testem feszüljön béklyójában, hanem szerelemtől megrészegült fájdalmas szívem vérlevét facsarja bele ürmöskelyhébe, hogy nem titkolt élvezettel igya ki kínom méregpoharát…

Az ördög szeret.
Puritánságra neveli tartásom, s a fényűzést villogtatja…
Megtanítja látnom a valót, és pazarlás pokoli tanulságát…
Ez nem baj, hisz az okulás az értelem pallérozója.
Mégis szánalomtól zokogó tehetetlen szemem sugarába sodorja a nincstelenség groteszk ábrázatját, ahogyan elterebélyesedve, mint vad gyom, kegyetlen polipkarjaival rántja le az ártatlan gyermekeket a nyomor feneketlen kútjába, hol iszonyú szenvedés közepette élve emészti el jövőjükkel együtt őket…

Az ördög szeret.
Megóvja életem, és közben körülöttem arat, kaszás angyala…
Vigyázva terel utamon, s gyertyám nagyon lassan oltja ki…
Ez sem baj, mert az élet megöl, s minden elhal.
Csak a legutolsó pillanatig való tapasztalás megértésének ösztöne fog arra kárhoztatni, hogy lepergő végső képsoraim alatt megjelenő hiányérzet figyelmeztessen epilógusként, hogy e széles bölcsességszaru birtoklásáért, az igazlátás adományáért e gyarló emberi élet minden keserűségével, sóvárgásával, csalódásával kellett fizetnem…
…amíg a Pásztor Bárányai a maguk együgyűségében tobzódhatnak balgamód, de örömtől nap, mint nap kicsattanva, mert hisz Ők boldogok… attól még, hogy egy fontos helyen kissé „szegények”, ez Őket sohasem fogja zavarni (valamit valamiért)…

…és én a Boldogságnak csak az árnyékában remeteként, kitaszítva húzódhattam meg, de ennek is megvan a maga prózai magyarázata:
Az ördög szeret.