2010. július 23., péntek

Harmóniám gyilkosa


Gyönyörű volt…

Szőke hajzuhataga, mint érintetlen vízesés csodálatos szépsége, fejének minden mozdulatát követte bársonyos esése. Kivételes arcéle elképesztően tökéletes, gyermekien szűzies vonásai minden férfi álmát foglalta magában. Szemei szabályosak és mintha kissé nagyok lettek volna, de nem volt zavaró, mert így érvényesült csodálatos zöld bogarának megbabonázó csillogása. Ajkai párnácskáinak teltsége és leheletnyi nyitottsága olyan izgalmas, hogy aki látta ellágyult, akármilyen szörnyű indulat is forrongott bensőjében.

Alakja tökéletes, - attól függetlenül, hogy nem a legdivatosabb viseletben volt, mivel éppen dolgozott a szórakozóhelynek hívott fertőben – dekoratív munkaruhája még hangsúlyosabban emelte ki legformásabb testrészeit.

Húszas évei elején lehet, fiatalsága legszebb éveiben jár, még nézni is gyönyörűség.

Összhatásában tökéletes példája a Nőnek, aki a férfiszívet rabolja el, ahogyan belefeledkezel látványába.

Az enyémet is elragadta… pár percig…

Aztán gyorsan összetörte…

Amikor megszólalt…


Sajnos, én még bízom abban, hogy a harmónia létezik.

A természet tökéletes egyensúlya, ami egyáltalán a gyarló férfi számára manifesztálódhat ezen a világon, az egyetlen csodában ölthet testet. És ezt a kivételes csodát, úgy hívják: A Nő.

Ebből a szempontból én sem különbözöm a többi emberállat humanoid hímtől sem, mert létező világom meghatározó központja, az ellenkező nem értékes nagybetűs példányai. Annyiképp ölthet testet vágyam tárgya, szinte megszámlálhatatlan megvalósulási formáját ismerem, és imádom a Nőnek.

Azt hiszem, közelítek a Nagy Igazság felé, ha érzem (mivel tudni, nem tudom) hogy a Nő alakja halandó létemben, nagyon érintőre veszi az Élet Értelmének fogalmát.

Igen az Értelmét…

És sajna, itt a bökkenő, ami megakasztja ömlengésem parttalan folyamát.

Ugyanis és azt gondolom, hogy a letaglózó külső szépséghez tartoznia kellene egy ellenállhatatlan kedvességnek, kifinomult modornak, kissé élces játékosságnak, enyhén csípős humornak…

Nem polihisztorokat megszégyenítő általános műveltségre, nem unalmas filozófiai frázisok ismételgetésére, nem magasröptű sztorizásokra, nem irodalmári választékosságra gondolok. Nem.

Csupán arra a törékeny, mégis világokat építő egyensúlyra, ami a külcsínt a belbeccsel összhangban adja meg a Nő valódi értékét, térdre kényszeríti férfiúi nyers bárdolatlanságunkat, és üdvözítő meleg fénysugár érintésével kényeztet bennünket pár pillanatra életünk állandó zimankós telében.

Minden alkalommal, amikor csalatkozom a nagybetűs Nő illúziójában, egy kicsi darabka reményem mállik darabokra lelkem serpenyőjében. Csupán elámított a bestia, akit talán a Fenevad küldött kínzásomra álalakban, amikor gyönyörködő legsebezhetőbb pillanatomban lerántja leplét, felfedi valóját, és egy mozdulattal, egy tettel, egy mondattal, vagy egy otromba fonémával szíven szúr a diszharmónia rozsdás acéljával…


- A koktélba minden gyühet? – nézett flegmán a mellettem lévő asztalnál ülő zavart srácra. – Ahá… Üccsike? Oké, várok, de léccike lassan talád má ki, jó, hogy mit nyom a haverod? – és megvetően kezdett el csámcsogni egy rágógumit, és az arcára kiült eddig titkolt mérgező rosszindulata. A mozdulat, ahogy csípőre tette egyik kezét, és ahogyan a másikban a tálcával a térdét csapkodta gyengén elriasztott attól, hogy bármilyen kontaktusba kerüljek vele véletlenül is.

Valószínűleg, én voltam az egyetlen elmebeteg (és józan) férfi, aki kiábrándítónak élte meg a „tünemény” viselkedését. Engem nagyon bántott, zavart „milyensége”, ami bensőjéből nyersen áradt.

Tehát, azzal a lendülettel, ahogyan leültem pár perccel ezelőtt az üres asztalhoz, úgy álltam fel és nyúltam kabátomért a közeli fogas irányába.

- Hé! – és tudom, hogy utánam szólt. – Van valami gáz? – ért oda mellém, és szépséges arcát, sátáni torzóvá alakítja át a széles szájmozgása, amivel a rágógumit őrölgette.

- Nem, nincs… sajnos mennem kell… - feleltem szomorúan, úgy hogy már szándékosan nem néztem rá.

- Akkor jó… Szióka! – illant tova.

Nem, nem jó… valami nagyon nem jó… de, ezt csak én éreztem…

Mélyen belül…

16 megjegyzés:

  1. :))


    Nos a történet remekül meg vagyon írva.
    Tetszik , mert gördülékeny, nem akadozik és
    láttatt minden képet.

    A mosoly az elején pedig magamnak szól:)))



    ...hogy IGEN...ilyennek képzeltem Önt... az alkotásai olvasása után...

    Akit nem lehet az üres szépséggel elvarázsolni...

    az írásai többet mutattak Önből kedves Zédely.)..mint gondolná..és ez így vn jól...


    hiszen így Ön...(is)lélekből ír....

    Örülök...szép és tartalmas estét:)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm kedves Málna! :)

    Ön lélekbelátó! :)

    VálaszTörlés
  3. Együttérző gondolat ez is, dalnok!

    A mi világunk egy koncentrált világ, látjuk, halljuk, érzékeljük ezt a magából kivetkőzött társadalmat. Mi teremtjük a szépséget, de mi teremtjük az ostobaságot is.Mi, emberek. Így lesznek ők, idővel mi, az emberállatok.De mi bizonyosan nem leszünk áldozatok.Mi nem!

    barátod,

    Robin

    VálaszTörlés
  4. Teljesen igazad van!
    Valóban, mi ilyen szemszögből nem leszünk áldozatok. Ez a felszínes, minden ösztönt erőltető világ már nem tud becsapni, nem tud félrevezetni minket. Ebben biztos vagyok én is.

    Köszönöm a hozzászólásod, Barátom!

    VálaszTörlés
  5. Az egyénre nem a világ pakolja rá az ostobaságot, hanem az egyénnek igénye kell hogy legyen mássá lenni, kell egy kép ami kialakul bennünk, Nőkben, és egy igen jó mérleg, ami dönt szóhasználatunkról, viselkedésünkről. Jó érzéssel működik e mérleg...naja, kellő intellektus is kell a használatához.
    Az már fél siker, ha az ember tudja: milyen NEM akarok lenni.
    Kedves Ferenc, ismét kedvemre való volt az írása...:) Köszönöm.:)
    Lynn Dyline

    VálaszTörlés
  6. Kedves Lynn!
    Örülök, hogy tetszettek kis élményem leírt sorai. Ha valamiről úgy érzem írnom kell, arról írok. Ez a kis "kaland" elgondolkoztatott. Leírtam. Így megosztottam Önnel, mindenkivel. Lehet, hogy nem jó a látásmódom, de az enyém ilyen. :)

    Köszönöm, hogy újra hallatta hangját, és megjelentek blogomon kommentjének sorai! :)

    Hódolattal,
    Zsedely

    VálaszTörlés
  7. Minden allűr nélkül, enyém a megtiszteltetés hogy a barátomnak tekinthetem.
    Szeretettel ölelem, és olvasom a sorait továbbra is, és bátorkodom javasolni másnak is.
    Mert az Ön sorai nem az ürességtől konganak, tartalommal teliek.
    Lynn D.

    VálaszTörlés
  8. Hamvas szerint a nő a szépséggel, a szépség a nővel azonos. Túl sokat nem tudok a férfiak természetéről, működési alapelveikről, sőt, egyáltalán nem tudok semmit, így csupán a tapasztalataimra, megfigyeléseimre hagyatkozva mondhatom, hogy nem a kellemes, erotikus külső az, aminek az erősebbik nem képtelen ellenállni, hanem inkább a női kacérságnak adja be szó nélkül a derekát. Nincs olyan egészséges ember, aki egy kacér, bájait csillogtató hölgyet visszautasítana. Tehát nem a szépség, de nem is a ragyogó elme a meghatározó ilyen tekintetben. Ahogy mondja.

    VálaszTörlés
  9. Minden a fejben kezdődik.
    A nő összetett csodák csokra. Én ezt a csodát hívom a másik nem esetében: HARMÓNIÁNAK.
    Kell az izgalmas elmejáték, a vadító kacérság, a természetes szépség.
    Manapság ritkán van együtt külső és belső nemes tulajdonságok halmaza egy nőben, de ha mégis találkozom e ritkasággal, az térdre kényszeríthet. Persze csak egy komoly csata után...

    VálaszTörlés
  10. S honnan tudja, hogy régebben gyakrabban voltak együtt a külső s belső nemes tulajdonságok halmazai?
    ü.,
    h. d.

    VálaszTörlés
  11. Nem tudom, csupán gondolom.
    A mai világ felszínessége és élhetetlensége, ami deformálja a férfit és nőt általában nem éppen a legjobb hatással van az emberekre.
    Ráadásul a rosszul értelmezett feminizmus, és énközpontú világnézet tovább rombolja a nőies nő érzékeny harmonikus egységét.
    Nem Jeanne d'Arc-ra, Medici Katalinra, Zrínyi Ilonára, Báthory Erzsébetre, Katalin cárnőre, Viktória királynőre gondolok első sorban, de annyi biztos, hogy a felsorolt nők egy nehéz korban álltak helyt.
    A legtöbb mai nő csak szájjal tud nagy dolgokat alkotni. Amikor valóban meg kell mutatnia önmagát, még saját maga is elsápad...

    VálaszTörlés
  12. Természetesen minden esetben tisztelet a kivételeknek.

    VálaszTörlés
  13. Minden alkalommal, amikor csalatkozom a nagybetűs Férfi illúziójában, egy kicsi darabka reményem mállik darabokra lelkem serpenyőjében. (..) Nem, nem jó… valami nagyon nem jó… de, ezt csak én éreztem…
    Mélyen belül…
    h. d.

    VálaszTörlés
  14. Ezek szerint, akkor nem csak én érzem ugyanazt amikor valami nem stimmel...

    VálaszTörlés
  15. Az az tapasztalatom h a mai világ nagyon elferdült.Ma már nincsnek olyan filmek amiben a férfi hódítja meg a nőt,na jó most nem azt mondom h olyan filmek legyenek mint régen a fekete fehér filmek ahol egy csók is sexjelenetnek számít,hanem valami arany középút szerű.Ahol a férfi férinak a nő pedig nőnek érezheti magát.4 éve a bulizással is felhagytam,és nem azért mert a párom nem engedne el vagy nem lenne estleg szórakozni kedvünk,hanem mert egyszerűen nem bírom nézni h a 13-14 éves kislányok akiknek éjjel ágyban lenne a helyük ott tapadnak a fiúkra.Végignéztem a mai fiatal 18-tól 20-on éves fiúkon is,és el nem tudom képzelni milyen férfiak lesznek majd belőlük.Persze biztos van kivétel de az a ritkább sajna.Persze az is igaz h szórakozóhelyen társat szinte biztos nem talál az ember.Én ilyenkor érzem azt a bizonyos valami nem stimmel című mondatot...

    VálaszTörlés
  16. Én ugyanezeket gondolom kedves Noémi.
    Egyre nagyobb baj van a világgal...

    VálaszTörlés