2010. szeptember 25., szombat

Búcsú az óriástól


Sétálok az erdőben.

Minden tavasszal és ősszel eljövök, hogy belefeledkezhessek a régi nagy fák megnyugtató sóhajaiba, jóleső borzongással éreztetve, hogy talán még nem vagyunk olyan távol egymástól. Minden csodák atyja: a természet, és hűtlen gyermeke: az ember. Minden tavasszal és ősszel eljövök, hogy rajta keresztül évről évre tanúja legyek az újjászületésnek, és az elmúlásnak...

Most minden lépésem fájdalmas, mert sír a lelkem, attól a látványtól, ami elém tárul.

A kis erdei utat pöffeszkedve torlaszolja el egy fanyüvő munkagép, könyörtelenül hirdetve a pusztítás öncélú tébolyát. Körülötte kitépett, idős fák tömegei kaotikus halmazban szerteszét, mint lemészárolt áldozatok megtört korpuszai. Egy óriási buldózer vágja át a sétálóirányt, lánctalpa nyomában felhasított sebből feltörő vérfolyamként fordul ki a föld a természet testéből. A lelketlen hideg fémszörnyek utat törnek egy beton autópálya körgyűrűjének.

Az ember gyilkolja teremtőjét...

A bokáig érő avarban gázolok előre ebben a sárból, levélből, faágakból álló Golgotában.

Célom egy a tervezett út közepén kimagasló gigászi faóriás. Ismerem Őt. Levelei jórészét elhullajtotta, szinte csupaszon áll szemben hóhéraival. Meg kell néznem közelről. Törzsén hatalmas marások láttatják, testét már szaggatták ellenei. Ma még büszkén, élő jelképként feszül a szélbe rendületlen. Megsimítom öreg barázdáit, tudom, utoljára látom sziluettjét, utoljára érintem erős testét. Az acél ma pihen, de nem kétséges ki lesz a győztes, ha újraindulnak a gázolajtól fröcsögő gépszívek...

Meztelenül és egyedül várja a sorsát...

Meztelenül és egyedül...

Amikor ebbe az árnyékvilágba születik az emberi lény, Ő is így várja, hogy a Sors elindítsa ezen a boldogsággal és bánattal bőven telerakott rögös úton, amit életnek hívunk.

Meztelenül és egyedül...

Amikor itt az idő és menni kell, az ember is így várja a végső csapást a Halál kaszájának vértől rozsdálló, számtalan csorbától tarkított időtlen pengéjétől.

Meztelenül és egyedül...

Egyedül. Magunkban lenni csak akkor merünk igazán, ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megismerjük azt a fenevadat, aki bennünk lakik. Azt, aki ösztöneinket serkenti tombolásra. Azt, aki vágyainkkal fájdítja szívünket. Azt, aki a tökéletesre alkotott szénhidrogén-láncolat mázunk alatt mélyen lakik, lényünk legbelsőbb zugában. Azt, aki minden gondunk okozója. Azt, aki minden örömünk kiváltója. Azt, aki az Ördög, a szenvedés számunkra. Azt, aki az Angyal, a megnyugvás lelkünknek. Az, aki valójában vagyunk...

Meztelenül. Minden sallang és álca nélkül. Amikor csak az van nálunk, amit életünk folyamán valóban megszereztünk. Amivel ilyenkor is rendelkezünk, azok az igazán fontos értékeink. Ebből a kiapadhatatlan kincsesbányából osztogatunk önzetlenül másoknak mindent, amitől többek és jobbak lesznek, ezáltal, mi is egyre többek és jobbak leszünk...

Többek és jobbak...

A hajlandóság biztosan megvan mindnyájunkban, de még nagyon messze az állomás, amíg őszintén így érezhetjük magunkat minden öntömjénezés nélkül. Ha én csak kicsit lennék több és jobb, akkor a világ is egy parányival élhetőbb lenne, és nem kellene ennek a derék fának elpusztulnia. Az élet szentsége, valóban szentség is volna...

Végighúzom kezem a sokat látott kérgen. Búcsút veszek tőle. Ez nem a szokványos elköszönés, hanem az utolsó. Megfordulok, és szomorúan elhagyom az irtást. Többé már nem járhatok erre...

Kisétálok az erdő torz maradványai közül...

13 megjegyzés:

  1. "Egyedül. Magunkban lenni csak akkor merünk igazán, ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megismerjük azt a fenevadat, aki bennünk lakik. Azt, aki ösztöneinket serkenti tombolásra. Azt, aki vágyainkkal fájdítja szívünket. Azt, aki a tökéletesre alkotott szénhidrogén-láncolat mázunk alatt mélyen lakik, lényünk legbelsőbb zugában. Azt, aki minden gondunk okozója. Azt, aki minden örömünk kiváltója. Azt, aki az Ördög, a szenvedés számunkra. Azt, aki az Angyal, a megnyugvás lelkünknek. Az, aki valójában vagyunk..."

    ...és én még mindig nem értem, hogy miért nem jelentek meg nyomtatásban írásai...
    Tudja hogy nagyon tehetséges. Ne elégedjen meg a blogolással.

    Szeretettel ölelem: Lynn D.

    VálaszTörlés
  2. Ön most is nagyon kedves, mint mindig.
    Nem hinném, hogy bármikor is megjelennének az írásaim nyomtatásban. Nem elég kiforrottak, és elég régies a szerkezete, fogalmazása a firkálmányaimnak. Több kritikus mesterkéltnek, és túl művésziesnek ítélte egy-egy írásomat.
    Nagyon messze vagyok a nyomdaképességtől.
    Megfogadtam a lényeget a kritikákból. Már egy ideje nem írogatok. Meghagyom a tehetségeseknek.
    Tehát megmaradok az időnkénti blogolásnál...

    Köszönöm a kedvességét, jól esett. :)

    Hódolattal,
    Ferenc

    VálaszTörlés
  3. Hát igen, hiába keresem az írásaiban a média által felkapott "hatalmas sztárjaink" trendiségét, valahogy nem lelek nyomára. Ez itt a nagy baj, csak simán jó érzés olvasni, mert emberi, ez meg valahogy mintha nem lenne menő.
    Ne adja fel Zsédely, de azért blogoljon sűrűbben:)
    (remélem ez nem száll el)

    VálaszTörlés
  4. Kedves Lili!

    Köszönöm őszinte szavait, megint megfogta a lényeget. A "trendiknek" nem vagyok elég stíluskövető, az irodalomkritikusoknak meg nem elég modern, és szakmai az írásaim halmaza.
    Nem vagyok elszomorodva, ne értsen félre. Csupán egy időben élt bennem a remény, hogy valaha kiadhatom novelláim csokrát úgy pár száz példányban. Az elmúlt időben pár kritikus más fórumokon a fent elhangzott bírálatokkal illették soraimat több alkalommal. Tudomásul vettem, megértettem.
    Már nem írok annyit...

    A blogot időnként írogatni fogom, mert van itt egy-két kedves ember akivel itt találkoztam, és a mai napig értekezem. Ők szeretik a firkálmányaimat... :)

    Végül még egyszer megköszönöm kedves és biztató szavait! :)

    Hódolattal,
    Zsédely

    VálaszTörlés
  5. Kedves Zsedely!
    Ezúttal a megjegyzésekhez szólnék hozzá, mindamellett, hogy a mostani bejegyzés is tartja a színvonalat és hozza a formáját, tehát az a fránya "trend" is megvan.
    Én határozottan állítom, hogy bejegyzéseid bármelyike, bármilyen megmérettetésben becsülettel megállja a helyét! Arról, hogy a "hivatalos" vagy "szakavatott" méregetők mitől lettek azok, vagy miért is lennének ők a "tutti" megmondogatók, arról nekem megvan az egyáltalán nem hízelgő magánvéleményem. Nem mondom itt ki, de velük úgy vagyok, hogy annak járjon a szája mások munkájáról, akik legalább egyszer alaposan feltörték kezeiket, hasonló munkával! Nem másért, de a tyúkudvarban hízó, elnehezedett de módfelett nagyszájú kakas sem mondhat véleményt például repülésről a határtalan égbolton szilajul száguldó sólyomnak, de a méltóságosan szitáló sasnak sem. Hozzátenném, hogy még az egyébként méltatlanul rossz hírnevű keselyüknek sem!
    Hogy rövid legyek, összefoglalva csak annyit mondhatok, hogy ami jó, az jó! Ami tetszik, amit szívesen, élvezettel olvasunk, azt nem tudja megváltoztatni semmiféle jött-ment, hivatásos véleménymondó fontoskodása sem!
    És ha ez nem lenne elég, én mindenki fanyalgónak üzenem újra, mert már megtettem néhányszor, hogy akinek nem tetszik valami, az ne olvassa, de mielőtt mások alkotását igyekezné kritizálni, előbb alkosson egy referenciát abban a műfajban, hadd lássuk, mennyire is tudja ő jobban a dolgokat? Ide tartozik az is, hogy ebben a műfajban nincsenek edzők, és nem is kellenek!
    Az általam elmondottak ellenére elfogadom, hogy a jó tanácsot mindig érdemes megszívlelni, de a kritikának csak akkor van létjogosultsága, ha annak serkentő, pozitív hatása van. Hogy milyen lehetett és mennyi jóindulatot tartalmazott a számodra kiosztott un. "kritika", hát arról nagyon világosan beszél az a tény, hogy lehangoltan feladtad a reményt!
    Ez tévedés, nagy tévedés! Ezt határozottan merem állítani!
    Ne engedd kivágatni fáidat! Hadd vicsorogjanak csak a láncfűrészek tehetetlenségükben! Az ők fogaik csak akkor fénylenek, ha mások húsába vághatnak. Bízd nyugodtan őket a rozsda gondjára, máris ócskavas lesz belőlük, miközben a Te alkotásod csak patinásabb lehet az idő elteltével.
    Üdv!

    VálaszTörlés
  6. Kedves Zsedely! Az irasaid igenis szepek,es aktualisak,Hanyunknak megerinti a lelket!?Es hianyoltuk a hosszu tavolmaradast!Ne hatralj meg! Tovabbi szepeket....Udv,Niqoe

    VálaszTörlés
  7. Kedves Karesz!

    Nem vagyok elszomorodva, csupán e társadalom negatív visszacsapása időnként még hat rám.
    Leveledre csak azt tudom írni: jól látod a világot, és szívből jól esett a biztatásod!
    Köszönöm!


    Kedves niqoe!

    Soha nem hátráltam meg, pedig az élet eddig számtalan kihívás elé állított már. És ha ilyen szép sorokat kapok, így nem is tehetném meg semmi szín alatt sem! :)
    Neked is köszönöm!

    VálaszTörlés
  8. Színvonalas munkáid elismeréseképpen, egy személyes Kreatív díjjal szeretnélek megajándékozni. Ha elfogadod, megkérlek, hogy küldj egy e-mail címet a nyaradikaroly@gmail.com-ra, hogy átküldhessem azt számodra.
    Üdvözlettel, Karesz!

    VálaszTörlés
  9. Én rájöttem,hogy egy önző kuty... vagyok....:)
    Amíg olvashatom alkotásait kedves Zsedely...nem érdekel..ki mit mond.
    És addig írjon,amíg Önnek jó....Én is szeretem gondolatait.
    Málna

    VálaszTörlés
  10. Kedves Karesz!
    E-mail cím elküldve! :)

    Kedves Málna!
    Ön elmondhatatlanul kedves!
    Szívmelengető érzés volt olvasni megjegyzése sorait...
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  11. Kedves Zsédely!
    Átvenne tőlem is egy díjat? Nagyon szeretném megosztani Önnel az örömömet, és Tara elismerését.
    Kérem, látogasson el az oldalamra, és vegye át a kitüntetést (a további teendőket már ismeri).
    Köszönettel,
    Enikő

    VálaszTörlés