2010. november 6., szombat

Mátrixálom és valóság


Hol a határ?

Van egyáltalán?

Másnak élem az életem, mint ami napról-napra történik?

Másnak látom az életem, mint ahogy az napról-napra folyik?

Csak nézek, és csak nagyon lassan, részletesen látok… kockáról kockára, mint egy nagyon régi 8 milliméteres kópián visszatetsző rozzant képsor.

Sugallják a reklámok, tv-sorozatok mindenhatóságom, én mégis egyre kevésbé érzem fontosságom a világ visszafordíthatatlan agóniájában, ami egyre rohan önnön végébe...


Jól és helyesen élünk. Tisztán látjuk saját erényeink, szépségünk…, legalábbis, amennyire kivehetjük a hollywoodi ízű és marketing masszával vastagon bekent szemünk vakságán keresztül. Értékeink immáron íróasztalon megtervezett reklámtervek következménye. Gazdag elgondolások a hitelvilág ígéretében. Igényeink a menny kapuit döngetik, racionalitásunk a pokol szintjét súrolják. Nagyon messze egymástól a két függvény metszéspontja, soha nem érhet össze, de mi mégis látjuk azt. Csak azt. Látni akarjuk, akkor is, amikor semmi esély sincs rá. Nem érezzük saját súlyunk, más néz ránk reggelente a tükörből. Ha, egyáltalán ránk néz valaki…

A plázák műmárvány padlóján koppanó trendlábbeli hangjától nem halljuk a nyomorgó tömegek sikolyait. A sötét luxusautó-szélvédő nem engedi láttatni az árnyékban szenvedők torz létét. Gyorsan átalakultunk az új énünké, a régit fel sem ismernénk, vagy tudatosan nem is akarjuk.

Nem érint meg semmi. Csak azt érzem, amit akarok. Gyenge intellektus, és okos manipuláció eredménye. Csak azt érzem, amit éreztetni akarnak velem átmosott agyamon keresztül. Csak az én létezik…

Megálmodjuk magunkat, megálmodjuk a világot.

Eddig mi alakulunk, most mi alakítunk. Amolyan isteni módban formáljuk környezetünk, megfogalmazhatatlan belső késztetéstől vezérelve. Az interaktív média aktív és passzív belénkplántált kódjai hibátlanul működnek. Jól prosperáló gépként tökéletesen végezzük dolgunk, módszeresen lélektelenítünk el mindent, mire ráhatásunk van. Harácsolva pusztítunk mindent, ami már kialakult új értékrendünkbe nem fér bele.

Szemünk vak, látásmódunk szelektált.

Csak azt látom, amit akarok…

Alagsori lepusztult kocsmák cigarettafüstjén áttetsző megtört fintor, nem a bevásárló központok kávézóiban élő cicababáknak üres, szilikon-mosolya...

A nélkülözéstől elfáradt, éhező külvárosi gyerekek testereje, nem betonparkolóban álló óriás-terepjáróknak támaszkodó féllegális izomkolosszusok fizikuma...

A szemétkonténerben remegő öregasszony guberálása, nem az elit újgenerációjának drága márkaboltokban tobzódó unalomvásárolgatása...

Minden mindenre kihat, kapcsolatban van vele.

Kezdj el globálisan gondolkozni, mármint, ha erőd és értelmed engedi!

Rád is hatással lesz előbb-utóbb, a bőrödön fogod érezni!

A „legszebből” hamar lehetsz a „legrútabb”. Elég régi a sztori, de tanulsága a gyarló emberé.

Láss, és ne csak nézz…


Életünk vakrepülése a fogyasztótársadalomban teljesen olyan, mint Ikaroszé volt annak idején. Elrugaszkodunk a valóságtól, és emelkedünk hőn áhított célunk felé. A mindenvakító pénz napvilága csak vonz és vonz egyre közelebb. Olvad a viasz, és hullnak tollaink. Emberség, tisztelet, önzetlenség, együttérzés, hagyomány, lojalitás tollak szép lassan válnak le szárnyainkról. Nem törődünk velük, csak gátolták kiteljesedésünket, zavarják utunkat. Magasabb és magasabb köröket teszünk. Közel a cél…

Mindenki tudja, hogy hol repül most…, de ne felejtse el, hogy mi volt a történet vége.

Ha egyáltalán emlékszik még rá...

4 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. A folyamat már megállíthatatlan, vagy nem?

    Jó lenni hinni, hogy még igen. Én próbálok látni..te is most láttattál, drága barát, te nagy kozmikus lélek, szörnyűséget, sokat, de reményt is. Láss és láttass! Jó irány! Jó szelet kívánok!

    barátod,

    Robin

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Zelk Zoltán híres sorai jutottak eszembe, míg olvastam értékes eszmefuttatásodat zűrzavavaros világunkról. A sorok ezek:
    "Szélfútta levél a világ.
    De hol az ág? de Ki az ág?"
    Szeretettel üdvözöl: carpe diem

    VálaszTörlés
  4. Kedves Barátom!

    A folyamat valóban megállíthatatlan, hiszen az egész emberiség történelme a tanú erre.
    Igen, először látni kell megtanulni, de azt tudnod kell: nem biztos, hogy tetszeni fog amit látsz. Kihatással lesz mindenre amivel kapcsolatba kerülsz.
    Láss és tapasztalj sokat! Mivel író vagy, írd meg amit láttál, így prófétája lehetsz az értéknek.
    Neked is jó szelet és egészséget ezen a viharos tengeren!

    Barátod,
    Zsedely


    Kedves carpe diem!

    Köszönöm Zelk Zoltán örök érvényű sorait!
    Nagyon ide illik.

    Tisztelettel,
    Zsedely

    VálaszTörlés