2011. május 24., kedd

Kőbe zárt fájdalom


Szerettelek...

A Csepel Művek ódivatú hangáraitól Aquinkum romjaiig, a Mátyásföldi kúriáktól a Hűvösvölgyi út villáiig. Bármelyik részeden jártam, mindig találtam valami szépet, és csodálatra méltót. Akár pusztulófélben lévő szecessziós budai nyaralót láttam, akár felújított pesti bauhaus bérházat néztem sokáig ámulattal. Sokat zötykölődtem a fapados villamoson, aminek ablakain keresztül nem tudtam betelni látványoddal. Minden huppanás az ósdi sínpáron egy szívdobbanás volt. Együtt vert a szívem veled.

Valóban szerettelek...


Csodáltalak...

Gyerekkoromban előre izgultam, amikor tudtam, hogy anyám menetrendszerűen hétvégenként elvitt a Széchenyi Ferenc örökébe. Már napokkal előtte nem lehetett bírni velem, olyan izgatott voltam. Ennyire vártam, hogy a Nemzeti Múzeumodba tegyem kicsi szandálba csomagolt lábam. Már a kert bejáratából rohantam a nagy históriás szobrához. Tudtam, hogy gondterhelt alakját most kissé kihúzza, és úgy mosolyog rám Arany János. A balján ülő magyar vitéz is enyhült mogorva ábrázatából, ettől függetlenül éreztem, jaj annak, aki tiszteletlen lenne velük. A múzeumod egésze a hatalmasság érzésével emelte a magasba gyermeki énem. Ma szomorúan húzódnak meg a Kálvin téri üveg és acélszörnyeteg irodaházad árnyékában a református templommal együtt...


Imádtalak...

Fiatal koromban imádtam minden porcikádat, bárhova is sodort az éjszaka kiszámíthatatlan menete. Akár az Astoria, akár a Deák tér vagy a Nyugati tér környéki mellékutcákban jártam-keltem felszínes barátoktól kétes szórakozóhelyekig, füstös kocsmáktól kollégisták szálláshelyeiig. Csizmám gyakran koptatta a Gutemberg tér macskaköveit, sok cigarettát szívtam el kissé kótyagosan, a Szentkirályi utca sötét sikátoraiban bandukolva. Az Október 6. utca klasszicista épületsorai méltóságával büszkeségre sarkalta nemzeti öntudatom.

Az én belvárosom! Büszke voltam minden egyes tégládra, minden ablakra, kapura ami erőteljesen hirdette: Ez egy nagy múltú világváros, és a benne lakók egy különleges nép fiai, lányai!

Tényleg imádtalak...


Gyűlöllek...

Bármerre járok rajtad, mindenhol épül egy új jellegtelen építményhalmaz, és a régiek is átalakulnak. Macskaköveid felszedik, házaid lerombolják. Ma már egyre gyorsuló ütemben minden átalakul, minden divatos és egy trendhez igazodik. Lépten-nyomon irodaépületek és luxustársasházak épülnek az egykoriak hantjain...

Nem értem, hogy engedted eladni magad a lelketlen ördögöknek, akik csak a haszonszerzés miatt rombolják ódon értékeidet, gyalázzák meg tested vasbeton rémeikkel? Úgy érzem, hogy hűtlen lettél hozzám, hűtlen lettél azokhoz, akik igazán szeretnek! Tudom új világ van, de valahogy mégis nagyon hiányzik a régi éned.

Jó, értem, fejlődnöd kell, és amúgy is minden változik.

Igazad van, én sem dohányzom már.

De az egész valahogy mégis nagyon fáj...

10 megjegyzés:

  1. Szerelmünk, Budapest...talán nem is a város iránt érzünk szerelmet, hanem az emlékeink iránt..de tény, hogy pusztul a város, és így fakulnak a mi emlékeink is..sorvadnak el.

    Egy levegőt lélegzünk, barátom...

    Robin

    VálaszTörlés
  2. Szívemből beszélsz Barátom!
    A lélektelen múltrombolás, nemcsak az én emlékeim emészti el, hanem apáméit is, és nagyapáméit is...
    Nem lehet felelőtlenül egy világváros arculatát a profit érdekében tönkretenni!

    Nekünk fáj, hogy így pusztul ez a város... nagyon fáj...

    VálaszTörlés
  3. Dear Claudia,

    Very thanks! :)
    Why do you like this?

    Greeting,
    Zsedely

    VálaszTörlés
  4. "A Nemzeti Múzeumodba tegyem kicsi szandálba csomagolt lábam."

    Ez a mondat írtóra tetszett :)
    Egyből a lila csatos műanyag szandálom képe villant fel a szememben.
    Aztán elképzeltem az az izgatott kisfiút aki belép a múzeumba nem tudom valamiért szürke rövidnadrágot kantárral és fehér pólót képzeltem rá,és akkor valalmi megmagyarázhatatlan okból melegség töltötte el a lelkem :)

    Köszönöm :)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Noémi!

    Örülök, hogy kellemes érzéseket váltott ki belőled az emlékfolyamom. :)
    Én szerencsésnek mondhatom magam, mert volt tartalmas gyermekkorom. A gyermekek nagyjából egyformák voltak, természetes dolgok érdekelték őket, és nem voltak léleknyomorító játékgépek, számítástechnikai csodák...
    Mi valódi nagy királyokat csodáltunk, nem pedig a média által kreált beteges félisteneket.

    Én köszönöm, hogy olvastál! :)

    Hódolattal,
    Zsedely

    VálaszTörlés
  6. Teljessen igazad van,épp tegnap gonolkoztam ezen h mennyi játékot kitaláltunk gyerekként,egész nyáron kint játszottunk az udvaron,fára másztunk,papás mamást,piacost játszottunk,a telet meg végigszánkóztuk mert ugye akkor még voltak olyan telek is hozzá,és anyukám is nyugodtan leengedett mert tudta h senki nem fog piszkálni vagy elrabolni minket,ill. a szomszédok is néha odanéztek ránk gyerekekre.Sajnos a mai gyerekek ezt már talán lehet nem is tudják milyen,mert odakötik Őket a tévéhez,sajnos a szülő meg nem bíztos h ellenőrizni tudja h mit néz mert általában estig dolgoznak h legyen nagyjából valami amiből meg tudnak élni.Isten ad és elvesz,ahogy a mondás is szól.Valahogy így értelmezem ezt a mai világot.

    Máskülönben nagyon tetszenek az írásaid,ha lenne egy könyved tuti megvenném :)

    Üdv:
    Noémi

    VálaszTörlés
  7. Kedves Noémi!

    Bejegyzésed alapján kiderül: ebben a témában egyetértünk! :)
    Nagyon nehéz manapság könyvet kiadni, főleg akkor, ha valami nem divatos. Van egy-két ismerősöm, aki megpróbálkozott vele. Önerejű kiadás horribilis összeget feltételez, a könyvkiadó cégek meg elzárkóznak. Egy dolognak viszont örülök: ha egyszer talán valamilyen úton-módon ki lesz adva a firkálmányhalmazom, akkor tudom, hogy lesz még plusz egy kedves ember, aki megveszi a könyvem! :)

    Hódolattal,
    Zsedely

    VálaszTörlés
  8. Sajnos valóban manapság könyvesbolt helyett pláza meg Tesco nyílik.Talán ez is az inerntet miatt van mert könyveket is előszeretettel innen töltenek le.Előny talán h nyitottad ezt a blogot és így rengeteg jó pillanatot szerezhetsz az embereknek akik ide tévednek :).Az is baj lehet és én is ehhez a generációhoz tartozom h egy elsős kisgyereknek aki éppen kiteszi a lábát az oviból már szeptembertől karácsonyrig meg kell tanulnia írni és olvasni.Én pl diszleksziás voltam így sajnos elég nehezzen ment ez nekem,sokáig nem is értettem h mit olvasom,mára ezt kinőttem de itt a probléma h már gyerekkorban megutáltatják a gyerkkel az olvasást vagy nem is érti mint én,és ezért nem is nagyon vesz a kezébe könyvet.
    No igen meg ez a divat dolog is mennek az emberek az úgymond "trendi" dolgok után nem számít h az mondjuk egy baromság.

    Mindenestre kívánom h valaki a "nagyok" közül is észrevegyen és legyen esély végre egy jó könyvre :)

    Üdvözlettel egy lelkes olvasód :)
    Noémi

    VálaszTörlés
  9. Kedves Noémi!

    Én azért nyitottam ezt a blogot, hogy megosszam azt amit látok, hallok, megélek, érzek azokkal, akik kíváncsiak rá.Próbálok szórakoztatni és elmozdulni afelé, hogy picit jobbá tehessem a világot. Amíg az emberek olvasnak, addig kirepülnek a testük béklyójából, szárnyalnak arra, amerre a leírt sorok vezetnek.
    Tehát firkálmányaim nem öncélúak. :)
    A "nagyok" azokat sem méltatják semmire, akik nálam fényévekkel jobbak és tehetségesebbek. Nem kergetek hiú ábrándokat...
    Nekem már az is jól esik, ha valaki olvas: mint például Te! :)

    Hódolattal,
    Zsedely

    VálaszTörlés