2011. október 6., csütörtök

Dhampir nehéz kérdése


- Figyelj, erősen foglalkoztat valami! Hogy van az, hogy bármit csinálsz, az folyamatosan ellenérzéseket szül másokban? Akárhogyan is forgatod a végén rosszul sül el számodra? – kérdezte a Dhampir tőlem, az egyik este, mikor kedvenc törzsasztalunknál múlattuk az időt, az egyik deviánsnak tartott helyen.

- Mire gondolsz pontosan, Barátom? – kérdeztem vissza.

- Amikor egy nő az én világomat fürkészi, izgalomba jön, és különlegesnek gondolja. Megelőzve a bajt, akárhogyan is magyarázom, hogy ez nem romantikus leányálom, gótikus köntösben, csak fejet ráznak, és biztosítanak arról, hogy igenis mélységében értik, és érzik, amiről beszélek. Előhoznak a múltjukból közös pontokra utaló csacska, kissé félremagyarázott, kiszínezett eseményeket, és e momentumokra alapozzák őszinte megértésüket. Kis idő elteltével, amikor tényleg szembesülnek valómmal, megijednek. A nagy bizonygató megértés átcsap rémületbe. Minél inkább távolságtartó vagyok, okulva több esetből, annál jobban keresik társaságom. Próbáltam az ellenkezőjét, de… leírhatatlanul kellemetlen az eredmény. – legyintett szomorúan.

- Nem igazán értelek. Most mi ebben a baj? – kérdeztem. – A nők alapjában romantikus beállítottságúak. Vonzza őket az ismeretlen misztikum, izgalmasnak tartják, ami a homályból emelkedik ki, az árnyékból jön. Foglalkoztatja a fantáziájukat, nem beszélve a szexuális identitásukról. Úgy csinálsz, mintha nem ismernéd a nőket, hogy általában milyenek. Ismertél jó párat, nem? – vetettem oda kissé kajánul.

- Az a legnagyobb bajom, hogy hiába mondom az igazat, a szemük előtt lebegő homályos fátyolon keresztül helyeselnek, és amikor benne vannak, meglátják a valót, már nem annyira tetszik nekik, és elmondanak mindenféle hazugnak. Pedig a töredékét sem látták világomnak. Okos bólogatásuk a múlté, felváltja a félelem és az átkozódás. – fakadt ki.

- Ismerős szituáció, Barátom. Megértelek. – értettem vele egyet.

- Amikor idáig eljutunk egyből azt firtatják, hogy miféle nőstényördög művelete ezt velem, ki kiváltotta ki, hogy valóban ilyenné váltam. Hiába mondom, hogy én mindig is ilyen voltam, mint amilyen vagyok, csak haragosan, mindentudón a fejüket rázzák, és egy másik nőről akarnak hallani.

Én viszont őket, mint embert akarom megismerni és mikor ezt tudomásukra hozom akkor kissé megsértődnek. Majd közlik, hogy nem olyan könnyű őket ágyba vinni. És ha azt mondom, hogy „csak” egy kellemes társaság, egy ital, és a megismerés vágya hajtott a találkozóra, a fejemhez vágják, hogy biztosan sok barátnőm van, vagy ami még rosszabb, barátom. Rémisztő… - sóhajtott, némi panaszos fennhangon.

- Tudom, milyen kellemetlen helyzet. Megéltem már hasonlókat. – mondtam együttérzéssel.

- Tudod, hogy keresem a hozzám hasonlókat, mindegy annak neme. Amikor valaki érdekel - ami elég ritka -, azt szeretném megismerni. Hajt a vágy, hogy tudjam, nem vagyok egyedül e világban. Nézd a mi ismeretségünket. Igaz, Te nem vagy olyan, mint én, de érdekes mód nagyban hasonlítunk egymásra. Rajtad kívül nincs olyan lény, akire azt mondhatnám: Igaz Barátom. – nézett rám vidámabban, de láttam szembogarában táncot járt a szomorúság.

- Én ennek nagyon örülök. Büszke vagyok különös barátságunkra, még ha rajtunk kívül senki sem tudja, tudhatja. Remélem, ezért nem fogjuk ölelgetni egymást. – néztem rá viccesen.

- Ne kezd már Te is, az Istenért! – mordult rám kissé haragosan. – Kérdem tőled: Hogy találjak akárkit is, ha nem azt értik meg, amit mondok, hanem azt, amit maguknak beképzelnek, amit látni akarnak?

Amikor a másik szemébe nézel, látod magad olyannak, mint amilyennek Ő lát, igaz? – szegezte nekem a kérdést.

- Igaz. – bólintottam.

- Hogy tudjam magam értékelni, fontosságom mércéjét megállapítani, ha minden erőfeszítésem ellenére, csak egy idea, egy torz látomás vagyok a másik szemében, és nem a valóság, amilyen valójában vagyok? – kérdezte keserűen.

- Nehéz lenne megmondani… - válaszoltam őszintén, és én is az asztalunk felett gomolygó fanyar szivarfüstbe bámultam tanácstalan…

6 megjegyzés:

  1. Hát, jól meghasad olykor Ferenc, de előnyére is válhat ez.
    Köszönöm hogy megosztotta velem a bensőjében folyó párbeszédet.
    Van, akit sosem ismerhet meg senki, mert igazán nem is akarja.
    Csak kiált ennek hiányától.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Hölgyem!
    Ez is csak egy szösszenet, ami azt illusztrálja: Nem egyszerű gépezet az ember, annak ellenére, hogy sokszor pont az ellenkezője látszik.
    Vannak nagy belső kérdések.
    Mélyen belül...

    VálaszTörlés
  3. Örvendek, hogy visszatértél. Te is, barátom, Ferenc? Te is!
    Üdv! :-)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm Barátom! :)

    Pár hónapig nem nagyon értem rá. Ez meg is látszott az aktivitásomon.
    Köszönöm a kedvességed!

    Baráti üdvözlettel,
    Zsedely

    VálaszTörlés
  5. Tetszett! Ennyi.
    Üdvözlettel: mistletoe

    VálaszTörlés
  6. Tisztelt mistletoe!

    Örülök! Ennyi. :)

    Üdvözlettel,
    Zsedely

    VálaszTörlés