Az Ördög játéka

Már pubertás korban hozzád szegődik időnkénti alkalmi társnak az Ördög.

Személye láthatatlan (bár néhány - értelmi képességeit erőteljesen megkérdőjelezhető - egyén, fennhangon állítja, hogy látta, űzte, kergette…) de munkája során létezése érezhető.

Számtalan apró kis bosszúsággal kezdi a tudtodra adni, hogy a világi létezés nem fenékig tejfel. Ahogyan egyre haladsz az időspirál végtelen alagútján, és a rád kiszabott mértéken haladsz az utolsó nap felé, egyre több, és egyre fájdalmasabb „játékkal” kápráztat el az Alvilág Fejedelme. Az egyik legérdekesebb, de talán legkegyetlenebb „játéka”: a Szerelem.

Számtalan ember, megszámlálhatatlan módon tudná megfogalmazni milyen is az a másik, akit egy életre szívesen társául látna. A többség élete folyamán találkozik is az ellenkező nem jeles képviselőinek egyikével, aki heves lángra gyújtja addig normálisan dobogó szívüket (tisztelet azoknak a kivételeknek, mondjuk Neked, ha - a nemiség kérdésénél -, identitászavar lépett volna fel ártatlan szavaim kapcsán). Még kevesebb egyén részesül abban a kivételes kegyben, hogy kérészélete során többször is átélhesse Afrodité csodálatos ajándékát.

Tudod, milyen a Szerelem.

Mélyen belül a szíved tájékáról egy folyamatosan kitörő vulkán forrósága önti el a tested minden porcikádat, és állandóan éget. Amikor csak lehetne, magadhoz ölelnéd, csókolnád, éreznéd Őt. Érzékeid tobzódását, csak Ő képes csillapítani. Már a jelenléte eufórikus drog a számodra, amit nélkülözni egyre kevesebb ideig tudsz, mert ha ott van, akkor boldog vagy. Kibírhatatlan az a pár óra, esetleg nap, amit nélküle töltesz el. Minden gondolatod Ő. Minden vágyad Ő. Akarod Őt. Azt szeretnéd, hogy ez örökké tartson, az idők végezetéig. Vele nem vagy magányos többé, képesnek érzed magad arra, hogy megbékülj a világgal…

A fenti sorok csupán szavak, és képtelen dőreség lenne, küldetésükben arra kárhoztatni őket, hogy próbálják meg jelentésbe önteni mi is a Szerelem. Több ezer éve jeles írók, költők veselkednek neki annak lehetetlen feladatnak, hogy a Szerelem tomboló érzésének csupán csak halvány érzületét kíséreljék meg rögzített formában visszaadni. Nem lehetséges. Én sem vállalkozom rá, hogy is tehetném. A lényeg, hogy Te tudod, miről van szó…

Kérdezhetnéd tőlem joggal, hogy: oké, jól van, de hogy kerül ehhez a csodálatos dologhoz az Ördög? Mi köze van Vénusz áldásához a kitagadott, rút Fenevadnak?

Azt hiszem, a választ valahol mélyen belül már érzed, ha tudni, még nemigen tudod is.

Ugyanis a Szerelem egy esetben átok és nem boldogság.

Amikor viszonzatlan.

Nem sok van mi annál fájdalmasabb számodra, hogy Ő nem akar ölelni, csókolni, érezni Téged. Érzékeid tobzódását, Ő nem akarja csillapítani. A Te jelenléted nem eufórikus drog a számára, mert Ő nem boldog Tőled, egy Másiktól várja. Neki nem kibírhatatlan az idő, amit nélküled tölt el, mert közömbös vagy számára. Minden gondolata egy Másik, nem Te. Minden vágya egy Másik, nem Te. Nem akar Téged. Ő is azt szeretné, hogy a Szerelem örökké tartson, az idők végezetéig, csak Mással. Magányos maradsz, és nem érzed képesnek Magad arra, hogy megbékülj a világgal, sőt…

A szíved hamvába zuhan. A legnagyobb magasságokból lehullva, összetörve, mint egy aprócska halott madár, amit a jégverés kegyetlen zápora ítélt elmúlásra az Élet és Halál oltárán. A gyomrod tájékán érzett szúrás ereje elhatalmasodik, és Brutus gyilkos acéljaként járja át tested, lelked. Úgy érzed megbántották, elárulták legfontosabb érzéseidet.

Nagyon fáj…

Csak egy valaki tehet ilyet az Ember Fiával, Lányával, aki lépten-nyomon bosszút áll rajtunk kegyetlen „játékaival” az idők kezdete óta. Az Ördög. Nem is lehet más, igaz?

Eltökélt szándéka, hogy bebizonyítsa – saját magunkon keresztül - hogy az ember nem más, mint egy befolyásolható ösztönlény, és képtelen betelni a világ csodáival, gyarló vágyain keresztül. A Pokolban szenvedő töménytelen lélek az ékes bizonyítéka lehet igazának (már, ha létezik…).

Az Ördög az, aki a Szerelem lángját Ámor nyilán keresztül úgy helyezi a szívedbe, hogy a kezdeti aprócska kis gyönyörért, nagy fájdalommal, bánattal fizetsz. Nagy gonddal ügyelve arra, hogy a Szerelem lángja véletlenül sem úgy csapja meg az egyik embert, hogy viszonzást kapjon a másiktól. Ha kifejezetten kegyetlen hangulatban van, akkor úgy intézi, hogy a gyanútlan szerelemes áldozatot a másik hitegetve kihasználhassa, amire csak akarja…

A világon a Beteljesült Szerelem csodája csupán töredéke, kevesek kiváltsága, a többi ember többször megégetett, összetört szívéhez képest. Az Ördög ily kegyetlen „játékokkal” szórakoztatja el magát, borsot törve az orrunk alá, bebizonyítva, hogy létezésünk nem holtig tartó diadalmenet az Élet Sugárútján.

Korántsem az…

Tudom, mondhatod, teóriám elég gyenge lábakon áll.

Igen, az ember erős és magabiztos. Mindenből tanulni, és az érzéseinket uralni kell.

Amikor az Élet az Ördög „játékain” keresztül megedzi az embert, és ha még életben van, a Gyanakvás Páncélját növeszti törékeny teste köré, akkor védetté válik. A Bizalmatlanság Pallósával szétzúzhatja a Patás botor próbálkozásait és annak eszközeit. Érzéseit a Közömbösség Láncinge takarja, így nem érheti baj.

Értem, amit mondasz, és nekem is rideg várfalak bonyolult rendszere védi megtépázott szívem. Eszem ágában sincs kitenni szegényt, a Szerelem mételyének, és újra bohóca lenni az Ördög Színházának. Nem és nem! Veled előfordulhat, de velem nem fog!

Hogy miért tagadok olyan harciasan?

Oh, semmi különös… csupán hosszú idő után, mostanában mintha valaki benyúlt volna az áthatolhatatlan falakon keresztül, és napfényt hozott lelkem kopár boltozatára…

Amikor találkoztunk elfelejtettem ezt a nehéz világot, és szebbnek éreztem mindent…

Ó, ne aggódj, nem az, amire gondolsz, távolról sem, nem leszek az Ördög játékszere, hidd el!

Miből gondolom olyan biztosan?

Sajnos, Én nem vagyok az, aki Neki ugyanezt jelentené…