2011. február 26., szombat

Nem élsz


Nem élsz…

Félhomályos garzonod sarkába húzódva, monitormagányodat kábítja a virtuális „humánközösség”. Miközben kedvenc fórumod jópofa hozzászólóit mosolygod szürke, fakó ábrázatoddal a cybertérben. Közösségben és mégis egyedül. Lehetne, egy világos helyen szemtől-szembe nevetni élőben emberekkel, kik kedvelnek Téged. Ismernek valóban és nem csak képernyőn olvasható a kapcsolat az ábécé betűi rövid torzókká formálva, valahogy így: Szasz! Mizú? Én már vok...


Nem élsz…

Hazaérve az éhségtől szinte elgyötört bélpoklos módjára mohón erőlteted magadba a mikrohullámban újramelegített disznózsírtól csöpögő kétes feltétekkel és ízpótlókkal teleszórt tésztajellegű masszát. A maszatos, minden irányban elhajló kartondobozon jól felismerhető öt betű (PIZZA) ábrázolja annak tartalmát, hogy mi is az, ami nemrég a belsejében csücsült, és Te elhiszed, hogy ez az volt. Mert már az idejére sem emlékszel, hogy mikor ettél nyugodtan egy terített asztalnál, fehér selyemabroszon, szinte csukott szemmel eltelve a csodálatos íz és illatharmóniával, amit egy számodra készített valódi étel okozott...


Nem élsz…

Irreális elvárásaidtól megrészegülve elhamarkodottan ítélsz meg másokat a mai kor eltorzult értékvilága, értékválsága tükrében néhány benyomás alapján. Türelmetlenül vársz a tökéletes társra, aki minden bizonnyal Rád talál, mert Te tudod, hogy neked csak az jár. Csupán akkor érzed homályosan, hogy egy kicsike baj van, ha ezt az egyenletet rendezni kellene. Korántsem biztos, hogy a serpenyő egyik oldalában elhelyezkedő elvárásaidat megtestesítő személy, és a másikban lévő Jómagad kiegyenlítené a képzeletbeli értékmérleget. Ha talán egyszer újra gondolod Önmagad egészségesen, lehetséges, hogy egy karnyújtásnyira van az, akitől szívesen várnád, hogy megöleljen, megcsókoljon, és vigyázzon Rád...


Nem élsz…

A szintetikus drogoktól elhülyült, ostobán vigyorgó, szellemi rövidnadrágos „partyarcok”, órákig tartó acetonszagú mondatismételgetése az élet értelméről, és annak bölcsességeiről egy mérgek gőzében fürdő stroboszkóppal megvilágított szórakozóhelynek mondott lélekvesztő pokolgödörben, a modern, tartalmas kikapcsolódás ábrándjából ránt a valóság szemétmasszájába...

Mikor…, de ezt tudod Te is...

Lehetne másképpen...

Lehetne jobban...

Lehetne tartalmasan...


Úgy ahogyan az emberhez méltó lenne, ha jobban tisztelnénk még „élő” embertársainkat, és ezáltal saját magunkat, emlékeznénk még arra, hogy nem csak ez az egy Canossa-járás van, amit járnunk kell, mert ez így széles út nyílik egy megalázó lét közönyben tobzódó poklához...

Egyre jobban látható, nem?

Egyre világosabban érthető, nem?

Nem?

Ha nem, annak csak egy magyarázata lehetséges.


Nem élsz...

3 megjegyzés:

  1. Nagyon igaz, lehetne másképpen, jobban, tartalmasabban... Lehetne élni is... Csak az a fránya "pizza" mindig közbeszól... Nem?

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, Attila!
    _

    Sokan vannak kiknek közbeszól a PIZZA..., de vagyunk még páran, akiket nem tud megingatni... Nemigaz? Kedves HD?

    VálaszTörlés