Az ember alapvető igénye, hogy úgy érezze, szeretik.
(Más kérdés, hogy valójában szeretik-e, vagy csak Ő gondolja…)
De, muszáj ezt az érzést mindig, minden platformon érvényre juttatnunk?
Miért kell, hogy a szeretet, vagy csak a rokonszenv megnyilvánulását állandóan érezzük?
Sokan panaszkodnak, hogy Őt nem szeretik eléggé.
(Alapból: miért is kellene szeretni valakit, csak a létezése miatt?)
Mivel úgy érzik, hogy nincsenek eléggé „szeretetügyileg” megbecsülve, minden napjukra rányomja bélyegét a hiábavalóság érzése, súlyosabb esetben depressziósok emiatt.
Érthető…
Viszont, nem biztos, hogy megvizsgálták lényegi oldalról a problémát:
- Azért szeressen valaki(k), mert vagyok?
- Lehet-e egyáltalán engem szeretni? (emberfüggő…)
- Mit nyújtok, amiért elvárhatnám a megbecsülést?
- Jó helyről várom-e a szeretetet? Mert ahonnan soha nem kapunk visszajelzést, valószínű nincs értelme erőlködni. (Bár, ahol erőlködni kell, annak nem sok értelme van…)
- Nincs-e kisebbrendűségi komplexusunk, amiben e vágy csak megnyilvánul? (Könnyen lehet, hogy ez csak a jéghegy csúcsa…)
- Talán, csak passzióból, unalomból generálunk önsanyargató érzéseket?
- Biztos, hogy alapjaiban jól látom a környezetemet, és nem egyfajta csőlátás érvényesül a torzult egomon keresztül?
Csak pár szegmens, ahonnan megvizsgálhatjuk, és értékelhetjük „sanyarú” helyzetünket.
Ha, kielemezzük magunkat egyszerű (néha kíméletlen) kérdésekkel, lehet, hogy a végén megtaláljuk magunkban az a hibaforrást, aminek javításával jobbá válhat a világ körülöttünk.
Amennyiben nem érünk el eredményt így sem, két dolog lehet:
- Nem érdemes környezetünk elutasító magatartásával foglalkozni (ez az Ő hibájuk, hogy nem értékelnek minket).
- Velünk van olyan probléma, amit csak hozzáértő szakember segítségével tudjuk megoldani (vagy, nem…)
Egy biztos: vékony jégen járunk, ha a szeretet mibenlétét keressük, és megpróbáljuk irányukba erőltetni, mert egy nem teljesen egészséges, vagy kifejlett személyiség örök katarzist okozhat magának, és környezetének. Többet árt, mint használ…, ha egyáltalán használ…
Mindenki birtokolni akar (érzést, tárgyat, személyt, stb.), de vigyázat!
Amit birtokolsz, az, birtokba vesz…
Lehet, hogy örökre...
Bejegyzések
Kedvelem a morfondírozásait Ferenc.:)
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésEnnek nagyon örülök! :)
...Adni-kapni-elfogadni..
VálaszTörlésÉrdekes gondolatok, jó volt olvasni.
VálaszTörlésSzeretlek, Feri!!! :))))
barátod,
Robin
ui: a viccet remélem mindenki érti
Aki nem érti a viccet, az vajmi keveset tud a világról, nemigaz? :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett, Barátom! :)
Én nem veszem viccnek, elhiszem, miért is ne lehetne önzetlenül szeretni egyik embernek a másikat?:) Nem elemezgetve, és nem egy-egy tulajdonság miatt...
VálaszTörlésKedves Ferenc! Egyáltalán, kell a szeretet mibenlétét keresni (ha érezzük)? Ha nem érezzük, és nem is tudunk adni, akkor igen, tényleg vizsgálódnunk kell, elsősorban önmagunkban. Kell, hogy az ember "kívülről" is lássa önmagát,az objetiv önértékeléshez számomra elengedhetetlen. Ettől függetlenül persze mindenkiben lehetnek pillanatnyi kétségek, de hosszútávon a környezet és a saját tükör nem tud hazudni:))
Tetszett az írás, szép napot:)
Kedves Lili! :)
VálaszTörlésA vicc a barátom által leírt "Szeretlek Feri!!!:)))" mondatnak szólt, mielőtt bárki félreértelmezné a hozzászólást.
Amint az írásból kitűnhet, egy picit ironikus hangvételű. Pont azoknak(ról) szól, akik képtelenek beérni az egyszerű szeretet érzésével, és szinte sportot űzve belőle ostobán hajszolják. De hiába... Ha valaki így tesz, akkor eleve nem érti a szeretet fogalmát, és ámokfutását folytathatja egészen a halálig, anélkül, hogy akár egyetlen percre is megértette volna.
Akik nem rendelkeznek normális önképpel, azoknak nem lehet reális értékelésük a környezetükről, a világról. A legtöbb esetben a környezet is torz, és így egymásra hatva elég szürreális képet alkothatnak.
Végül vannak akik nem "betegek", csupán passzióból játszanak a szeretettel, más elfoglaltságuk nem lévén.Ők akik érzelmi rövidnadrágosok, szeretnék megjátszani az érzelmi csúcsok birtokosait, de tapasztalt szemnek hamar kilóg a lóláb. :)
Természetesen, a szeretet önzetlen. Aki adja, érzi, hogy miért, aki kapja szintén érzi. Nem kell megmagyarázni. Egészséges embereknél ez szavak nélküli kapcsolat. A legfontosabb kötelék...
Én is azt gondolom, amit Te! :)
Örülök, hogy tetszettek a soraim! :)
Hódolattal,
Zsedely