Beteg a világ

Autóm mellé vágódik egy másik gépsárkány elég nagy sebességgel. A visszapillantó-tükörből már figyeltem „tevékenységét” percekkel ezelőtt. Életveszélyes módon előzgette a többi járművet, és csupán a szerencsén, és a szemből közlekedők ügyességén, toleranciáján múlott, hogy eddig nem történt közúti tragédia. Jobbról előzne az eszement srác. Hirtelen kormánymozdulattal elkerülöm, hogy ütközzünk, de ettől még jobban vérszemet kap. Mikor újra mellém ér, átnézek egy pillanatra, hogy lássam Őt. Arcán torz gyűlöletmaszk, szemeiben szikrázó üres harag. A következő piros lámpánál nagy nehezen elém vág, és csak hatalmas fékcsikorgás kíséretében tud megállni, bár így is kissé belelóg az útkereszteződésbe. Energikusan kirobban autójából, és érthetetlen artikulálás közepette üvöltve felém tart elszántan…

Két nappal a rendelési idő előtt bejelentkeztem szakorvosomhoz általános egészségügyi vizsgálatokra. Mikor odaérek, látom, elég sokan vannak a váróteremben, pedig annak nagysága nem éppen egy kerti szerszámfészeréhez hasonlatos. Kinézek egy alkalmas helyet, amiről úgy vélem, talán ott lesz a legkisebb esélye, hogy bármiféle ragályt rám ragasszanak a morgolódó jelenlévők. Sokan sorszámmal kezükben foglalnak helyet, és vannak, akik szintén időpontot kaptak. Hangos kiáltozás üti meg a fülem a folyós felől, a bejárat irányából, ahonnan én is jöttem. A hangzavar egyre erősebb, és mire beérkezik a kibocsátója, addigra már szinte ordítássá fajul. Egy család férfi és nőtagjai vegyesen hiányos öltözetben, enyhén illumináltan, de annál nagyobb vehemenciával ömlik be a terembe. Hangorkánjuk közepette alig hallom, amikor a rendelő ajtaja nyílik, és a nővérke az én nevemet harsogja, megpróbálja túlkiabálni a gyülevész hordát. Elindulok az ajtó irányába, és amikor kinyitom, az egyik leírhatatlan külsejű férfi ragadja meg az ajtószárnyat. Szájnyílásából áradó bűzzel egyetemben közli, hogy most ők jönnek, mert beteg a felesége (aki valószínűleg az a nő (?), amelyik részegen szuszog a padsor szélén, ahonnan idős embereket állítottak fel ráutaló magatartásukkal). Közlöm, hogy nem érdekel a próbálkozása, és várja ki a sorát. Erre arcán megjelenik a groteszk düh, és próbálja kirántani kezemből az ajtót. Megfordulok…

A tömeg nagy, és kígyózó sor elég hosszú ahhoz, hogy tudtomra adja, tovább tart a bevásárlásom, mint ahogyan terveztem a raktáráruházban. Szerencsére velem tart egy kedves hölgyismerősöm, így nem lesz idegőrlő a várakozás. Lassan haladunk, de kellemesen beszélgetünk, amíg a pénztárhoz érünk. Pár perc, és mi következünk. Hirtelen valahonnan előkerül három fiatal suhanc, átfurakodnak a soron, és beékelnék magukat elénk minden magyarázat nélkül. Miután kérdésemre - miként gondolták ezt az arcátlanságot, hogy mindenkit megelőzve minden alapot nélkülözve tolakodjanak -, választ nem kapok, és válogatott becsmérlések közepette felém fordulva ínyüket kivillantó, fogukat vicsorító farkassá változnak…

Emberek sétálnak egymással szemben egykedvűen, mindenki a dolgára siet. Ahogyan átvágok a téren, - ami egy parkos kis mesterséges zöldterület két nagyáruház között – gondolataimból egy jelenetsor zökkent ki. Fiatal nő lökdös egy férfit, és fennhangon szólítja fel távozásra, de láthatólag eredménytelen az igyekezete. A huszonéves hímegyed könnyedén hárítja a nő védekező kirohanásait, és közben fogdossa testét, ahol éri, közben ocsmányul röhög. Ahogy közelebb érek, már fordul az esemény, és a srác felülkerekedik, egyre durvábban esik a lánynak, aki már segítségért kiált. A parkban elhelyezett pihenőpadra nyomja erővel támadója, kibillentve egyensúlyából. A járókelők, mint hipnotizált bábuk, nem akarják tudomásul venni a helyzetet, még a hangzavar irányába sem fordítják a fejüket. A fickó hogy jobb belátásra bírja áldozatát, hirtelen öklével az arcába vág. Annak felreped az alsó ajka és esdeklő hangon könyörög, hogy ne bántsa. Odaérek, és szó nélkül vállánál fogva lerántom a férfit áldozatáról. Hátrazuhan a földre, és a megdöbbenést látom a szemében egy pillanatig. A következőben a megtorlás ördögének kénköves lávaszemei tükröződnek szembogarán keresztül, és felpattan, hogy eleget tegyen e késztetésének…

Beteg a világ…

Az emberi tisztesség és a másik tiszteletének fogalma a Régmúlt Intézmények Temetőjében porladnak jeltelen sírokban sok más társukkal egyetemben. (Többek között a lojalitás, a becsület, az önfegyelem, a kitartás sírhantjaira gondolok.) Sajnos, ezek azok a kísértetek, akik véletlenül sem tartanak szellemjárást sok embertársunknál.

Kevesen, akik még ismerték a fenti fogalmak valódi jelentését azok most csöndben, elbújva csóválják a fejüket és szomorúan próbálnak rájönni, hogy hol rontottuk el.

A többség soha nem is tudta, hogy léteznek ezek az embert formáló és megtartó irányelvek, illetve ha sejtése volt is róla, olyan kötöttségnek érezte, amit le kellett ráznia önmegvalósítása érdekében. Hiányérzetét pótolta hiúsággal, agresszivitással, felszínességgel, szűklátókörűséggel, egocentrizmussal, szexuális aberráltsággal. A tudatán kívül a Maslow-piramist fejre állítja.

Igen, elméletben e modern, fejlett korunk a legszociálisabb az összes történelmi korok közül, mégis a legantiszociálisabb egyedeket szüli ki magából. Lehetne a reklámok agymosó hatásától a fiatalon rossztársaságba kerülésig sok mindent felsorolni. Ami talán ma a legjobban hiányzik, azt én úgy hívom, hogy a Felelősségteljes Nevelés Hiánya.

A sok félresikerült emberutánzatnak már a szülei is e fogalomtár nélkülözésével lettek „tiszteletreméltó” tagjai a társadalomnak.

Egy részük az egzisztenciális átrétegződés melléktermékeiként önálló szintet képezve. Azon többnyire jómódú emberek halmaza, akik úgy gondolták, hogy az anyagi javak bősége pótolják a Szülő Intézményét. „Valódi” nevelés nélkül felnövő generáció, teret követel torz vágyainak, és hatalmi pozícióból közelíti meg embertársait. Mindenki érte van, és neki szolgál. Ami tetszik, az csak el kell vennie. Bármi elérhető erőszakkal, befolyással. Minden eszköz megengedhető, a morál ismeretlen vendég nála . Mivel otthon is ezt látta…

Másrészük alsóbb néprétegek szegénységének közepére pottyanva látta meg a napvilágot. Mindenféle függőségtől elborult emberek nemtörődömségének kerítésfalai között vergődve nő fel. Mivel napjainkban a törvényesség és végrehajtó hatalma csupán szavakban teljesíti feladatát, hamar rájön, hogy igazán nincs mitől félnie. Azt tesz, amit akar. Erővel és brutalitással félemlíti meg környezetét, és mint pusztító fáklya, amerre jár, arra hordja szét a pusztítás lángját. Mivel otthon is ezt látta…

A Felelősségteljes Nevelés Hiányát elszenvedő emberállatok miatt, a gátlástalanság és az erőszak árad a világon mindenfelé rengeteg értelmetlen áldozatot követelve. Megfertőz még többeket, gyarló tömegeket, köztük engem is...

Miért is?

Mert nem kezdeményezek vitát a közlekedésbiztonságról az életveszélyesen száguldó hülyegyerekkel, amikor felém tart elszántan, hanem ütése elől elhajolva érzem öklöm az orrcsontján, hallom reccsenését, és látom meglepettségét a szemében…

Nem próbálom határidőnaplóm, és a nővérke segítségével kedvesen szavakkal bebizonyítani elsőbbségem jogosságát, az ordítozó torzszüleménynek, hanem az ajtószárny hirtelen rántásával a földre húzom, és ahogyan ott fetreng, hirtelen haraggal a hangomban közlöm, hogy takarodjon az utamból…

Nem beszélek a lelkére a három suttyónak, hogy ha mások elé állnak az csúnya dolog, és ha engem nyilvánosan ok nélkül becsmérelnek, lökdösni próbálnak az számomra megalázó más emberek előtt, hanem azt a nagypofájút, amelyik felém nyúl elkapom a torkánál, és a hirtelen eseménytől megrettent társai szeme láttára kimérten az arcába mondom, ha tovább próbálkozik velem, akkor eltöröm a nyakát…

Nem ecsetelem a kéjbeteg szarházinak, hogy mennyire lovagiatlan dolog az erőnkkel visszaélni, és hölgyekkel erőszakoskodni, hanem ahogyan felugrik, azzal a lendülettel visszataposom a földre, és felvázolom a csodálkozó szemétládának a relatíve egészségben való távozás esélyét, amit még megtehet, ha most tisztul innen…

Beteg a világ…

És vele együtt én is az vagyok…